Van élet Pesten kívül is

Budapest színházi kínálata kétség kívül sokszínű, minden este találhatunk nézni érdemes darabot, előadást. Magyarország azonban egy kis ország, vidéki színházaink is gyorsan, többnyire kényelmesen elérhetők, fővárosunk határain túl is van élet, színház, művészet. Az egy rossz beidegződés, hogy száz, kétszáz kilométert már leküzdhetetlen távolságkén élünk meg. Persze, nem egyszerű, szervezést igényel, vonatot találni, esetleg útitársakat, hogy egy autóval többen nekivágjunk, de higgyék el, vidéki színházainkban is akad olyan előadás, melyet érdemes megnézni.

Remek őszi idénykezdet Szolnokon

Az előttünk álló ősz igazán remekül indul majd. Molnár László, a Budapesti Musical Színház szíve és lelke ezúttal a Szolnoki színházzal karöltve vágott bele egy olyan produkcióba, melyet a musical rajongóknak egyszerűen látni kell. Molnár és társulata 2001-ben, ez erős szakági szembeszél ellenére igen sikeresen mutatta be magán produkcióban Wildhorn Jekyll és Hyde című musicaljét. A darab azóta is él, műsoron van, nyaranta szabadtéri színpadok műsorán fel-felbukkan.

Most Wildhorn második híres darabját állították színpadra. A magyar származású angol írónő, Orczy Emma baroness legendás története „ A Vörös Pimpernel”, melynek hőse egy angol arisztokrata, aki francia főrangokat ment a jakubinus terror karmaiból. A méltán híres könyvsorozat már rengeteg feldolgozást megért. Több film, filmsorozat állította középpontba a Vörös Pimpernel alakját, s a kilencvenes évek végén megszületett a zenésszínpadi adaptáció is.

A főbb szerepekben ismét neves művészek

A történet két fajsúlyos figura küzdelme körött bonyolódik. Lord Percy a hős, a szenvedők megmentője, az angol arisztokrata, aki álruhába bújik ha kell, alakoskodik, szervezkedik és az önkény ellen küzd, míg nagy ellenfele Chauvelin a forradalmi bizottmány végrehajtója, az elsőszámú francia kém, rendfenntartó.

Két nagyszerű szerep, mely igazi csillogási lehetőség megformálóinak. Percyt Csengeri Attila alakítja (váltója Bot Gábor) ezer színnel. A szerep nehézsége, hogy tulajdonképpen három különböző figurát is meg kell jeleníteni. Adott a hős, aki azonban otthon pipogya főnemesként kell viselkedjen, míg franciaországban álruhában, mint titokzatos belga kém is megjelenik.

Persze az egészet nem szabad egy pillanatra sem komolyan venni. A darab sem veszik komolyan önmagát. Elférnek a túlzó gesztusok, a parodisztikus ábrázolás, a könnyed játék nem törik meg ezektől, sőt, még könnyedebbé válik. Percy szórakoztató figurája elbírja a jó értelembe vett ripacskodást is, segít habkönnyűvé varázsolni az előadást. Csengerinek remekül áll a szerep. Magas, jó kiállású, igazi jelenség a színpadon, karakteres vonásokkal és döbbenetes hangi kvalitásokkal. A nehéz, technikás dalokat könnyedén kirázza és jellemformálása igen szórakoztatóra sikeredett.

Lord Percyvel ellentétben Chauvelin egy komoly figura, aki komolyan is gondolja saját szerepét. Ügyesen teremt ellenpólust Percynek. Molnár László, a darab rendezője alakítja ezt a zordon figurát. Chauvelin nem gonosz. Másik oldalon áll, mások a céljai és nem válogat az eszközökben. Molnárra szinte rászabták ezt a szerepet.

Az erős, szélsőséges karakterek jól állnak Molnár Lászlónak, erről már a Jekyll címszerepében is meggyőzhette a publikumot. Nem csak énekesi kvalitásai, de színészei eszközei is megvannak ahhoz, hogy hiteles figurákat teremtsen a színpadon. Ez sajnos napjaink zenés színpadain nem mindig természetes, pedig az kellene legyen. Különösen nagy fegyvertény ez egy eredetileg táncos végzettségű művésztől.

Chauvelin figurája a Nyomorultak Javert-jével rokonítható, hasonló súlyú karakter. Molnárnak és Deme Gábor asszisztensnek a rendezésben is meg kellett küzdenie jónéhány nehézséggel. Színháztechnikai szempontból nehéz darab, sok változással, melyek megtervezése, zökkenőmentes levezénylése igen komoly fejtörő.

Ráadásul mindezt a zene által megszabott szűkös időkeretek között. Az igen látványosra, színesre sikeredett színpadképeket, díszleteket bravúros és pontos munkával lehet csak időre előállítani. Volt alkalmam néhány próbát végignézni, állíthatom, nem csak a színészek, hanem a színház technikai személyzete is bravúros „alakítást” nyújt.

A két látványos férfi főszerep mellett nehezebb karakteres alakítást nyújtania Koós Rékának, Marguerite szerepében. Marguerite az angol lord francia neje, aki egykoron Chauvelin szeretője volt, sőt segítője is. Koós Réka nagy-nagy szerencséje, hogy hatalmas érzelmes dalokat írt számára Wildhorn, melyeket meglehetősen jól prezentált is. A dalok hajszál pontosan Réka hangterjedelmén belül íródtak, ami szintén áldás. Az előadás talán legérzelmesebb pillanata érdekes módon nem egy szerelmetes dal, pedig az is akad jócskán, hanem Marguerite és öccse Armand testvéri szeretetről szóló duettje.

Armand szerepében a televíziók képernyőjéről már jól ismert ifjú művész, Dósa Mátyás látható. Őszintén megmondom, voltak fenntartásaim vele kapcsolatban és kellemesen meglepődtem. Tiszta, bár nem világrengető az énekhangja és meggyőző alakítást nyújtott. Kíváncsian várom, hogyan fejlődik tovább, némi emberesedés ráfér mind testben, mint hangban, de kifejezetten ígéretes ifjú reménység, jót tehet neki, hogy egy vidéki színházhoz szerződött és szerepek sorát kapja.

Jó volt látni mellékszerepekben Makra Pált és Bardóczy Attilát is, két régi Rock Színházas ikont. A főszereplő Csengeri Attila is ott indult és lett ismert művész a Sztárcsinálók Néró szerepével, majd pedig az igen emlékezetes Miss Saigon férfi főszerepével. Visszasírom ma is azt az alkotó műhelyt, mely lerakta a modern magyar zenei színjátszás alapjait.

Szolnok beindult

Szolnokon tehát mocorog valami. Balázs Péter igazgató minden évben igyekszik legalább egy „nagyot dobni”. Tavaly az Olivert mutatták be Molnár Szilvia és Vikidál Gyula vendégjátékával, idén a Pimpernel indul útjára, jövőre, ha jól hallottam a madarak csiripelését, akkor Denevér van tervben.

Amellett a nagyszerű ötlet mellett se menjünk el szó nélkül, mely a fővárosi közönség számára is elérhetővé teszi a Szigligeti Színház repertoárját. A Thália Színházzal karöltve olyan bérlet konstrukciót hoztak létre, melynek keretein belül Pesten, a Tháliában láthatók a színház darabjai. Zseniális ötlet! Az „Oliver!” januárban, míg a „Pimpernel” márciusban kerül bemutatásra a Nagymező utcában.