Kedvenc idézeteim:

A Jekyll & Hyde - ból:

(Sose sírhatsz, ha fáj)

-Egyszer beköszön egy angyal az álmomból
Ragyog valahol egy hajnal, mely rólam szól
-Csoda velünk sosem történt, angyal sosem járt közénk,
Itt legalább létezel, vár, ami vár, ébredj fel!
Csillagok idején veled leszek én, legyen, ahogy választod
Lángolunk te meg én, sehol az erény, leveszed az álarcod
Nincs szerelem és nincs más szabály: sose sírhatsz, ha fáj…

Kinek szólnál, ha fáj?
Nem is fáj már, úgy fáj…

(Egy szív, egy lét)

Én félek tőlem,
Hajt a gonoszság –
Vérembe bújt őrült vadság!
Hogy’ zúzhatnám szét
Edward Hyde nevét?!
Hogy’ oltsam életét?!
Egy szív, egy lét…

(Ördögi tánc)

Nem baj, ha fáj, így szeret majd a halál

Nem kell szó, egy sem jó;
Érted rég, szemem mit súg.
Tűz és jég (tűz és jég),
Álomszép (álmodj még),
Érzem rég, hogy máshoz nincs út!
Mindent gyógyít és bánt, mindent felgyújt egy láng,
Mindent feldúl egy érintés!
Mindent megkapsz, mit vársz, mindent átjár egy láz,
Mint egy álomszép tévedés…

Legyen, bármit kívánsz!
Tudom, angyalt nem vársz… Ez egy ördögi tánc!

(Fogadjl el így)

-Ha velem vagy él a világ!
-Szép a világ!

(Párbaj)

Zord, örök éjjel – álmodsz a csenddel.
Rég megölt mindent csúf éjszakád…
Úgy fáj, fáj ezt látnom… hogy elzárt az álom!

-Benned él a Sátán, örökké!
-Nem!
-Nincs más út –, nincs Isten többé!
-Nem!
Nem bújsz el, és nem válok köddé!
És művem, mondd, mért’ fájt!?
Hisz’ egy ember: Jekyll és Hyde!

(Túl szép)

A tegnap elkísér – örök csúf árnyék –
Túl nagy az ár a múltamért,

Segíts, hogy repüljek! – egy szavad épp’ elég –
Segíts, ha pont én kellenék!

(Volt, mi volt)

Megsárgult fénykép egy címlapon,
Ez leszek, jól tudom.
Szemembe könny szökik, nem hagyom,
Fény kell a színpadon.
Voltam zsivány, szép szűz leány,
Mindez csak múló árny.

Megsárgult fénykép egy címlapon,
Lesben áll, mért hagyom,
Szemembe könny szökik, fáj nagyon,
Fényt még a színpadon
Volt sok talán, megérted tán,
Volt, mi volt, múló árny.

-----------------------------------------------------------------------------------

A Mozart! - ból:

(A herceg másutt jár)

Míg herceg voltál,
s én hercegnő
éltük a gyermekkort.
Ó, mily fényes volt!
És úgy hittem,
így lesz majd mindig.
Ám elmentél,
s az ott egy más világ.
Miért is várok rád?
Megszűntek már
a nagy csodák…

Küldesz e hát – ez most a kérdés.
Itt élni fájó, béna érzés.

(Árnyékdal)

Büntetés a felnőtt élet.
A sorsomat most hogy vonszoljam én,
egymagam?

Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
És felnőtt már is hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak,
ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?

Az árnyékom hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember,
ha föld rángatja önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?

(Egyszerű út)

Az ostoba harcból végre legyen elég,
köztünk szülessen most
erős, új szövetség!
Itt már nem azt kell néznünk,
hogy ki volt hibás.
Az túl egyszerű,
az naivitás!

Ki a nagyvízre indul,
annak tudnia kell,
melyik hullám a jó,
melyik sodorja el.

(Forog a tánc)

Mert azt sose bántam,
ha énnekem nagy dicsőség nem terem,
nem csábított rivaldafény.
Hisz egy éltanuló,
ugye gyakorolhat szüntelen,
s e rémes kínt nem vágytam én.
Mama folyton szidott,
hogy szegényházban végzem majd.
De azt mondtam én, úgyis rendben van!
Papa pedig ágált, sírt, és emlegetett rút jövőt.
S én szóltam, az szörnyen messze van!
A nővérem ő meg csak bíztatott,
hogy majd sokra viszem, nézzem őt.

S ha egy nap a férjem
-Isten óvja őt-
munkalázban csonkig ég,
és itt hagy ő engem végül majd,
én sajátos módon gyászolom őt, mert:
Lesz egy hely, hol forog a tánc.
Ugyan miért volna jó,
hogyha nélkülem járnák?

(Miért nem fogadsz el engem?)

hiszen akkor szeretsz csak,
hogyha gyenge bábnak látsz.
Neked fáj mit elértem.

Miért várod el, hogy olyan legyek mint te?
Miért kéne mást játszak?
Ez vagyok én!
De a legszőrnyűbb, hogy meg nem értem,
miért tagadtál meg engem?
Hisz én nem voltam soha más,
akkor bűnösnek miért látsz?
A bűnöm az csupán, hogy
miért nem járok más nyomán?

De nem tehetek mást,
sorsom szólít, mennem kell az úton.
Ha máshogy élek, mit ér a lét?
Érteni ezt miért nehéz?

(Mozart kisasszony)

Mennybe mentünk, mindahányszor
állva tapsoltak, szép siker volt!
Én, mint egy hercegnő, s mint álomherceg, ő!

Megyek én is nemsoká, nem is érhet itt a tél!
Együtt élünk nagy vidáman
álmunk földjén egy szebb világban,
én, mint egy hercegnő, s mint álomherceg, ő!

(Zene, az vagyok én)

Dúr vagyok és moll vagyok
A zengzetek, a hangzatok s a csend.
Dallamok és szólamok,
fortissimók és sóhajok,
meg ritmusképlet!
Kavarog és felragyog a fejemben a hang,
nem hazudok: nem is tudok,
ez nekem a rang!

Én vagyok a ritmus és
a gyászdal és a könnyű tréfa mind.
A tiszta hang, a disszonáns
mind én vagyok, de mégse bánts!
Az élet szól így.
Buta vagyok, okos vagyok,
mikor melyik, mondd?
Kedves vagyok, undok vagyok,
mi ezzel a gond?

-----------------------------------------------------------------------------------------------

A Volt egyszer egy csapat - ból:

(Búcsú Isten országától)

Búcsúzunk Isten országától,
Mert már nincs remény,
hogy békés lesz e táj
Félünk már, ha nem megyünk
Vádol majd a gyermekünk
Hogy miért nem máshol hoztuk világra őt
Hol nincs bánat, nincs gyűlölködés
Az élet hol nem így nehéz
Sorsunk nemcsak szenvedés

Sose hagyta, hogy félelem nélkül békén éljünk
De az annyira fáj, hogy az otthoni táj
Csak egy emlék lesz, mit a szívünk mélyén őrzünk

(Én nem küzdök tovább)

A lelkem sír, ha látnom kell
Az igazság, hogy torzul el!
És a legszentebb szándék,
Csak hatalmi játék!

Hiszen nem lesz itt törvény,
Csak jelszó és önkény!

Hisz oly sok itt a gyűlölet!
És nincs, ki békét teremt!
Örök rút viszály, legyen vége már!
Ha ennyi áldozattal jár
Én nem küzdök tovább!
A fájdalmat, mely bennünk él
Az erőszak, nem oldja fel!
Széthull a nemzet, ha egyik sem enged
És önmagát emészti fel!

Árulás, üldözés, ősi gyűlölködés
A lelkem sír a nemzetért!
De győzni nem kíván!
Így győzni, nem kíván!

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Sztárcsinálók - ból:

(KFekete könnyeket sír az ég)

Ki egykor vonzottam a fényt
Vágytam sasok merész röptét
Reszketve várom halálom percét
Fekete könnyeket sír az ég