Túri Erzsébet színpadképe és jelmezei, valamint a kellékek jó része is egyrészt a kora Kádár-korszakot idézik, a ruhák másik része túlzóan édes-operettes: flitteres… Béres Attila szerint ez az az anyag, ami a műfajról a nézőknek először eszébe jut. Ugyanakkor természetesen rendezésével, sem Rogács László koreográfiáival, nem provokálja a nézőket, nem figurázza ki az operett műfaját. Ahogy mondja, a helyzet érdekességét élvezi, hogy ezt a darabot éppen a Budapesti Operettszínház tűzi műsorra.  "Jorge Luis Borges után szabadon azt mondhatom, az embernek muszáj önironikusnak lenni. De idézhetem Rostand Cyranóját is: "magamat kigúnyolom, ha kell…". Ilyen az operett… De én persze nem ezt gondolom operettnek."

A két főszereplő, Siménfalvy Ágota és Mészáros Árpád Zsolt is hasonlóan vélekedik. "Úgy fogalmaznék, görbe tükröt tartunk a műfajnak. Fiamnak ezt a meghatározást úgy próbáltam magyarázni: ha valaki megbotlik előttünk az utcán, mi - minden hátsó szándék nélkül - jót nevetünk, ugyanakkor neki fájhat…" - mondja Kleisermann Mihály és Bakjhállóy Richard megszemélyesítője.

Siménfalvy Ágota, vagyis Joli és Amália alakítója szerint is igazi fricska, hogy Parti Nagy Lajos műve az Operettszínházban kerül színpadra. Hiszen Sárbogárdi Jolán is erről az intézményről álmodik, hogy majd itt fedezi fel "a nemzetközi karnagy"… "A mi levegőnkben teljesen másképp szólal meg ez a darab. Ugyanakkor azért is különleges, mert a nézők a Nagymező utcában megszokhatták, ha beülnek egy zenés darabra, a felszabadultság élményével távozhatnak. Most is bizonyosan sokat nevetnek majd, de talán az abszolút reménytelenséget sugárzó mondanivaló jobban meg is érinti őket…"

Mészáros Árpád Zsolt szerint pedig a lehető legjobb időpontban kerül színre ez, az elvágyódásról, a kilátástalanságról is szóló mű, hiszen "minden nap kapunk hírt valami negatívumról, legyen az elzárt gázcsap, pénzügyi válság vagy balesetveszélyes utak…"

A két színész nem tagadja, a próbák elején maguk is túl feszesek voltak. "Engedd át" - utasította őket sokszor a rendező. S bevallják, nem volt könnyű dolguk, tartottak a negatívumoktól, s talán saját maguktól is. Ám most már úgy érzik, sikerült. "Azt hiszem, a nézők, ha eljönnek megnézni az Ibusárt, egy másik oldalunkat ismerhetik meg" - mondja Siménfalvy Ágota.

Egyébként maga a próbafolyamat is szokatlan volt a művészek számára, hiszen Parti Nagy Lajos szövege nem mindennapi kihívások elé állította őket. "Egy teljes hónapig csak értelmeztük a mondatokat, különlegesen igényes a stílus, a prozódia, a nyelvtan. Eleinte a tanulás olyan volt, mintha idegen nyelvű szöveget magolnánk. Szerencsére már rááll az agyunk, ám a mai napig újabb és újabb rétegek tárulnak fel benne" - vallja be Sárbogárdi Jolán megszemélyesítője. Mészáros Áprád Zsolt sem tagadja, rengeteget gyakorolt, otthon párjával mondta össze a szöveget, de még esténként, akár előadásai közben is az Ibusárt tanulta, mondatait ismételgette.

S hogy mik a kedvenc idézeteik? Siménfalvy Ágota szerint a rímek keresésére legjobb példa az egyik dalszöveg:

"Vederszám hull piros vérük
odakünn a csatatérük."

Mészáros Árpád Zsolt kedves kérdése: "Hát akkor mért nem, ha igen?" Egyszerű kis mondat, de iszonyatos mennyiségű tartalmat hordoz magában. S egy színész számára - vallja be - nagy kihívás, ugyanakkor hatalmas élmény ilyen szöveget elmondani…